Úgy gondoltam, hogy nincs megfelelőbb és alkalmasabb időpont, mint most, hogy folytassam a blogomat, mivel egy vonaton ülök, és nincs letöltve egy film se, amit megnézzek, vagyis ez is igaz, de tényleg kedvem volt erre, hogy belevágjak. Bár eddig se volt túlságosan nagy az olvasottság, de páran jelezték, hogy hiányolják ezt. Igazából nekem az, hogy hány ember olvassa el nem olyan fontos, mint az, hogy tudom, hogy pár ember igenis várja, hogy mikor, miről fogok írni. A másik pedig az, hogy ha megnézitek a filmeket, amiket ajánlottam, akkor érzem igazán, hogy sikeresen elértem a célomat. Van lehetőség kommentelésre szóval szeretettel várok minden hozzászólást, jót-rosszat is.

Említettétek, hogy hosszúnak tartjátok a posztjaimat, és talán ennek az lehet az oka, hogy én így találtam jónak, és jelen esetben törekszem is a hosszú bejegyzésekre. Természetesen nekem is célom a tartalmasság, és a rövidség(ki szeret sokat írni?), de ezt nehéz kivitelezni abban a formában, inkább a bejegyzés formaiságától függ, tehát ha ajánlót írok az sokkal rövidebb tartalmasabb lesz, de ha egy élménybeszámolót, kritikát az pedig hosszabb lesz. Mások által írt hasonló filmes kritikák, amit én olvasok még ezeknél sokkal hosszabbak. Lehet, nem látszik, de próbálok minőségi tartalmat gyártani, és remélem, ez látszik.

Már jó pár hónap eltelt azóta, hogy írtam, és sajnálom, hogy csak úgy eltűntem, de természetesen filmeket, és sorozatokat még mindig nézek, tehát rengeteg olyan alapanyag van, amiből dolgozhatok, nem beszélve az elmúlt 10 évről se. De nem szívesen dolgozok régi élményekből, tehát amiről írok azt az elmúlt napokban láttam, vagy újranéztem.

A mai filmünk a Wildlife című filmalkotás lesz. Ezt a filmet tegnap néztem meg, de már korábban rátaláltam, de most újra velem szembe jött. Él nálam egy hagyomány, ha filmet keresek (és mivel nehezen találok olyat, amit szívesen néznék meg ezért, ez sokszor életmentő tud lenni) ’lecsekkolom’ Imdb-n kik, azok a színészek, akik ma születtek, és egyikük filmjét ilyenkor kiválasztva megnézem, ezáltal kívánok nekik boldog szülinapot. Kicsit aggódtam a film felől, talán ezért nem néztem meg eddig. Nem egy olyan szokványos film, amit bármikor meglehet nézni. Ehhez lehet, kell egy hangulat, ami a kategóriájából is adódhat. A film első körben drámának hívnám ezen belül családi/társadalmi drámának.

A főszerepben a Brison család, az anya aki Jeanette-nek hívnak, akit Caray Muligan játszotta, az egyke gyerekük Joe aki még csak 17 éves Ed Oxenbould játszotta, és nem utolsó sorban a családapa, Jerry akit Jake Gyllenhaal alakította. Lemerném fogadni, hogy számotokra is ismerősek a nevek, mivel Jake, és Caray mindketten kimagaslóan jó színészek. Caray Miligan akinek nem utolsó sorban tegnap volt a születésnapja, rengeteg számomra közel álló filmekben láthattuk, csak pár címet említve: Great Gatsby (2013), Never Let Me Go (2010), An Education (2009) amelyet nem rég láttam, de hihetetlenül jó élményt adott mindenkinek szívesen ajánlom (ez is egy dráma). Jake Gyllenhaal-t szerintem nem kell bemutatnom, egyik korunk legtehetségesebb színésze, és olyan kiemelkedő alkotásokban találkozhattunk vele mint Nightcrawler (2014), Nocturnal Animals (2016), Donnie Darko (2001) és még sorolhatnám.

A filmben, a főszerepben talán igazán Joe áll, mivel az ő szemszögéből figyelhetjük meg a cselekményt. A film elején megismerjük a család tagjait. Hamar kiderül, hogy az apa egy nagyon öntudatod, büszke ember, akinek pont e miatt problémás, hogy munkát találjon, mivelhogy a film elején kirúgják, részben azért mert túl személyes és közvetlen kapcsolatot ápol az ügyfeleivel  a személyiségéből adódóan. Rá párnapra visszahívják, de hiába, mivel ő már nem megy vissza. A szülők, ahogy kiderül nem igazán iskolázottak, de azért meg kell jegyeznem, hogy az 50’ években játszódik a történet. Az anya, Jean, aki háztartásbeli, kitalálja, hogy besegít a családikassza kiegészítésében ezek után, és nekiáll keresni egy részmunkaidős munkát, sőt még Joe is hozzáteszi, hogy suli után tudna dolgozni.  Bár Jerry mindkettőjük döntésével nem igazán ért egyet mivel az ő feladata, hogy a családban pénzt keressen, ezáltal sértve érzi a becsületét, férfiasságát. Ez még inkább kitetőzik amikor a családban rajta kívül mindenki talál munkát. Ahogy én megfigyeltem nem is igazán akart munkát vállalni, mivel neki egyes munkák alantosnak számítottak, és valami igazán rendkívülit keresett.  Az ideje nagy részét az alkoholizmusba fojtja dühe, bánata miatt. A házasságuk sem túlságosan tökéletes, és az említett okok miatt a kapcsolatuk megromlik. A feleség pontosan tudja, és látja, hogy miért nem talál munkát a férje, és ez a tény őt nagyon dühíti. Ahogy később a filmben is megjegyzi, a legnagyobb gyengesége Jerry-nek mindig is az volt, hogy ő a kiskapukat kereste, és nem a nehéz és fáradtságos, hosszú úton a küzdötte magát  a sikeresség felé. A férj végül rászánja magát, hogy munkát vállaljon, és elmegy vadtűzoltónak. A döntés azzal jár együtt, hogy hónapokra ott kell hagynia a családját. Ezt a döntést képtelen Jean elfogadni, de a férj a feje után menve otthagyja a családját, azzal a tudattal, hogy veszélyes munkát vállal.

Az igazi cselekmény csak innentől kezdődik, amikor magára hagyott anyja, és fia küzdelmeit láthatjuk. Ahogy említettem a Joe szemszögéből figyeljük a cselekményt. Ha ez egy könyv lenne, akkor hosszú oldalakon keresztűl olvashatnánk a belső vívódásait, hogyan, miként éli át a cselekményeket lelki oldalról. A filmben ezt nagyon jól adja vissza, ezáltal külön megdicsérve Ed Oxenbould-ot. Ez a film egy dráma ahol igazán Joe az elszenvedője a cselekményeknek. Bár mindkét szülő a saját gondjai miatt küzd az adott élethelyzetükben, a problémájuk hangoztatását a fiuk jelenlétében teszik meg, több veszekedés a fiuk szeme láttára történik, nem törődve vele. Igazából egyik szülő sem foglalkozik a gyerekükkel. Később pedig már az anya is magára hagyja a fiát, legalábbis nevelésben és abban, hogy szülőként viselkedjen, mivel csak magával törődik, mint akadályok, mint külsőségek gyanánt is. Az egyik jelenetben Joe-nak szembesülni kel azzal, hogy az anyja helyett kell bevásárolnia, ha szeretne valamit enni. De szerencsére, ha mondhatjuk ezt szerencsének, vagy az apja nevelésének köszönhetően, nagyon kitartóan, felnőttesen képes elviselni az adott helyzetet, amibe belekerült, pedig még csak 14 éves. Bár látjuk, ez csak kívülről igaz, a helyzete az ő lelkét is megtöri. Mindig is szerette a szüleiket, de számára csak most derül fény az igazi személyiségükről, ezáltal hatalmasat csalódik, de még ezek után is képes a végig tisztelettel lenni a szüleik iránt.

A film környezetét egy Amerika szívében található kisváros adja, ami közel van a hegyekhez, és sok ember a városban vadtűzoltó munkát vállal megélhetés gyanánt. A táj ezért, amit néha vágóképeként bevágnak gyönyörű, és az 50-60’ évek hangulata, korjelleme nagyon jól lett felépítve.

A cselekményt további részét nem írom le, ezáltal próbálom spoiler mentesen bemutatni. Számomra a film nagyon jó élményt adott, és képes volt az ember lelkéhez szólnia. Nem egy szokványos film, és drámának is nagyon jó, bár alapvetően a cselekmény nagyon egyszerű, nem túl különleges. De ez inkább a színészekről szól, hogy képesek e minél jobban eljátszani a szerepüket, és magáról a dramaturgról. Arról, hogy milyen belső fejlődésen keresztül mennek át a karakterek, milyen helyzetekben, hogyan játszanak. Bár kijelenthetem, hogy a drámát nem mindenkinek ajánlom, sőt az időzítés is fontos, hogy milyen lelki állapotban tekintjük meg a filmet, de érdemes ennek a filmnek egy esélyt adni. Nekem sokat adott, és azt az üzenetet közvetítette részben, hogy becsüljük meg azt, hogy milyen szerető családban nőhettünk fel. Másrészben pedig azt, hogy az ilyen helyzetekben a gyerekek sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint azt gondolnánk.

Remélem tetszett az irományom, és remélem mihamarabb jön a következő.