Úgy gondoltam, hogy nincs megfelelőbb és alkalmasabb időpont, mint most, hogy folytassam a blogomat, mivel egy vonaton ülök, és nincs letöltve egy film se, amit megnézzek, vagyis ez is igaz, de tényleg kedvem volt erre, hogy belevágjak. Bár eddig se volt túlságosan nagy az olvasottság, de páran jelezték, hogy hiányolják ezt. Igazából nekem az, hogy hány ember olvassa el nem olyan fontos, mint az, hogy tudom, hogy pár ember igenis várja, hogy mikor, miről fogok írni. A másik pedig az, hogy ha megnézitek a filmeket, amiket ajánlottam, akkor érzem igazán, hogy sikeresen elértem a célomat. Van lehetőség kommentelésre szóval szeretettel várok minden hozzászólást, jót-rosszat is.

Említettétek, hogy hosszúnak tartjátok a posztjaimat, és talán ennek az lehet az oka, hogy én így találtam jónak, és jelen esetben törekszem is a hosszú bejegyzésekre. Természetesen nekem is célom a tartalmasság, és a rövidség(ki szeret sokat írni?), de ezt nehéz kivitelezni abban a formában, inkább a bejegyzés formaiságától függ, tehát ha ajánlót írok az sokkal rövidebb tartalmasabb lesz, de ha egy élménybeszámolót, kritikát az pedig hosszabb lesz. Mások által írt hasonló filmes kritikák, amit én olvasok még ezeknél sokkal hosszabbak. Lehet, nem látszik, de próbálok minőségi tartalmat gyártani, és remélem, ez látszik.

Már jó pár hónap eltelt azóta, hogy írtam, és sajnálom, hogy csak úgy eltűntem, de természetesen filmeket, és sorozatokat még mindig nézek, tehát rengeteg olyan alapanyag van, amiből dolgozhatok, nem beszélve az elmúlt 10 évről se. De nem szívesen dolgozok régi élményekből, tehát amiről írok azt az elmúlt napokban láttam, vagy újranéztem.

A mai filmünk a Wildlife című filmalkotás lesz. Ezt a filmet tegnap néztem meg, de már korábban rátaláltam, de most újra velem szembe jött. Él nálam egy hagyomány, ha filmet keresek (és mivel nehezen találok olyat, amit szívesen néznék meg ezért, ez sokszor életmentő tud lenni) ’lecsekkolom’ Imdb-n kik, azok a színészek, akik ma születtek, és egyikük filmjét ilyenkor kiválasztva megnézem, ezáltal kívánok nekik boldog szülinapot. Kicsit aggódtam a film felől, talán ezért nem néztem meg eddig. Nem egy olyan szokványos film, amit bármikor meglehet nézni. Ehhez lehet, kell egy hangulat, ami a kategóriájából is adódhat. A film első körben drámának hívnám ezen belül családi/társadalmi drámának.

A főszerepben a Brison család, az anya aki Jeanette-nek hívnak, akit Caray Muligan játszotta, az egyke gyerekük Joe aki még csak 17 éves Ed Oxenbould játszotta, és nem utolsó sorban a családapa, Jerry akit Jake Gyllenhaal alakította. Lemerném fogadni, hogy számotokra is ismerősek a nevek, mivel Jake, és Caray mindketten kimagaslóan jó színészek. Caray Miligan akinek nem utolsó sorban tegnap volt a születésnapja, rengeteg számomra közel álló filmekben láthattuk, csak pár címet említve: Great Gatsby (2013), Never Let Me Go (2010), An Education (2009) amelyet nem rég láttam, de hihetetlenül jó élményt adott mindenkinek szívesen ajánlom (ez is egy dráma). Jake Gyllenhaal-t szerintem nem kell bemutatnom, egyik korunk legtehetségesebb színésze, és olyan kiemelkedő alkotásokban találkozhattunk vele mint Nightcrawler (2014), Nocturnal Animals (2016), Donnie Darko (2001) és még sorolhatnám.

A filmben, a főszerepben talán igazán Joe áll, mivel az ő szemszögéből figyelhetjük meg a cselekményt. A film elején megismerjük a család tagjait. Hamar kiderül, hogy az apa egy nagyon öntudatod, büszke ember, akinek pont e miatt problémás, hogy munkát találjon, mivelhogy a film elején kirúgják, részben azért mert túl személyes és közvetlen kapcsolatot ápol az ügyfeleivel  a személyiségéből adódóan. Rá párnapra visszahívják, de hiába, mivel ő már nem megy vissza. A szülők, ahogy kiderül nem igazán iskolázottak, de azért meg kell jegyeznem, hogy az 50’ években játszódik a történet. Az anya, Jean, aki háztartásbeli, kitalálja, hogy besegít a családikassza kiegészítésében ezek után, és nekiáll keresni egy részmunkaidős munkát, sőt még Joe is hozzáteszi, hogy suli után tudna dolgozni.  Bár Jerry mindkettőjük döntésével nem igazán ért egyet mivel az ő feladata, hogy a családban pénzt keressen, ezáltal sértve érzi a becsületét, férfiasságát. Ez még inkább kitetőzik amikor a családban rajta kívül mindenki talál munkát. Ahogy én megfigyeltem nem is igazán akart munkát vállalni, mivel neki egyes munkák alantosnak számítottak, és valami igazán rendkívülit keresett.  Az ideje nagy részét az alkoholizmusba fojtja dühe, bánata miatt. A házasságuk sem túlságosan tökéletes, és az említett okok miatt a kapcsolatuk megromlik. A feleség pontosan tudja, és látja, hogy miért nem talál munkát a férje, és ez a tény őt nagyon dühíti. Ahogy később a filmben is megjegyzi, a legnagyobb gyengesége Jerry-nek mindig is az volt, hogy ő a kiskapukat kereste, és nem a nehéz és fáradtságos, hosszú úton a küzdötte magát  a sikeresség felé. A férj végül rászánja magát, hogy munkát vállaljon, és elmegy vadtűzoltónak. A döntés azzal jár együtt, hogy hónapokra ott kell hagynia a családját. Ezt a döntést képtelen Jean elfogadni, de a férj a feje után menve otthagyja a családját, azzal a tudattal, hogy veszélyes munkát vállal.

Az igazi cselekmény csak innentől kezdődik, amikor magára hagyott anyja, és fia küzdelmeit láthatjuk. Ahogy említettem a Joe szemszögéből figyeljük a cselekményt. Ha ez egy könyv lenne, akkor hosszú oldalakon keresztűl olvashatnánk a belső vívódásait, hogyan, miként éli át a cselekményeket lelki oldalról. A filmben ezt nagyon jól adja vissza, ezáltal külön megdicsérve Ed Oxenbould-ot. Ez a film egy dráma ahol igazán Joe az elszenvedője a cselekményeknek. Bár mindkét szülő a saját gondjai miatt küzd az adott élethelyzetükben, a problémájuk hangoztatását a fiuk jelenlétében teszik meg, több veszekedés a fiuk szeme láttára történik, nem törődve vele. Igazából egyik szülő sem foglalkozik a gyerekükkel. Később pedig már az anya is magára hagyja a fiát, legalábbis nevelésben és abban, hogy szülőként viselkedjen, mivel csak magával törődik, mint akadályok, mint külsőségek gyanánt is. Az egyik jelenetben Joe-nak szembesülni kel azzal, hogy az anyja helyett kell bevásárolnia, ha szeretne valamit enni. De szerencsére, ha mondhatjuk ezt szerencsének, vagy az apja nevelésének köszönhetően, nagyon kitartóan, felnőttesen képes elviselni az adott helyzetet, amibe belekerült, pedig még csak 14 éves. Bár látjuk, ez csak kívülről igaz, a helyzete az ő lelkét is megtöri. Mindig is szerette a szüleiket, de számára csak most derül fény az igazi személyiségükről, ezáltal hatalmasat csalódik, de még ezek után is képes a végig tisztelettel lenni a szüleik iránt.

A film környezetét egy Amerika szívében található kisváros adja, ami közel van a hegyekhez, és sok ember a városban vadtűzoltó munkát vállal megélhetés gyanánt. A táj ezért, amit néha vágóképeként bevágnak gyönyörű, és az 50-60’ évek hangulata, korjelleme nagyon jól lett felépítve.

A cselekményt további részét nem írom le, ezáltal próbálom spoiler mentesen bemutatni. Számomra a film nagyon jó élményt adott, és képes volt az ember lelkéhez szólnia. Nem egy szokványos film, és drámának is nagyon jó, bár alapvetően a cselekmény nagyon egyszerű, nem túl különleges. De ez inkább a színészekről szól, hogy képesek e minél jobban eljátszani a szerepüket, és magáról a dramaturgról. Arról, hogy milyen belső fejlődésen keresztül mennek át a karakterek, milyen helyzetekben, hogyan játszanak. Bár kijelenthetem, hogy a drámát nem mindenkinek ajánlom, sőt az időzítés is fontos, hogy milyen lelki állapotban tekintjük meg a filmet, de érdemes ennek a filmnek egy esélyt adni. Nekem sokat adott, és azt az üzenetet közvetítette részben, hogy becsüljük meg azt, hogy milyen szerető családban nőhettünk fel. Másrészben pedig azt, hogy az ilyen helyzetekben a gyerekek sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint azt gondolnánk.

Remélem tetszett az irományom, és remélem mihamarabb jön a következő.

Arra gondoltam, nem egy hanem 3 filmről fogok ma írni, de nem bemutató, hanem inkább filmajánló lesz. Próbálok rövid és lényegre törő lenni.

Small Foot

Az első egy animációs film, ami nemrég jött ki, Small Foot (2018) címmel. Én élveztem ezt a filmet az elejétől a végéig. Ha hasonló filmet kéne mondanom, akkor a Frozen-t (2013), vagy a Happy Feet-t (2006) mondanám. Ez egy Warner Animation alkotás, egy mondhatni új csapattól, de szerintem remekül csináljak, és a Pixarhoz, vagy a Walt Disneyhez hasonló minőségben dolgoznak.

A film egy fiatal Yetiről Migó-ról és egy korábban sikeres tévésztárról szól Percyről, aki a legjobb természet dokumentumfilmeket csinálta, de mára már senki se nézi, mivel manapság már minden érdekesebb a való világnál. A Yetik egy magas hegy tetején laknak, ami az egész évben a felhők mögött van, ezért ők abban a hitvilágban élnek, hogy az egész világ a hegycsúcs és alatta nincs senki, és csak ők élnek, de biztos, hogy kislábúak nincsenek mert ez bele van írva a kövekbe. Milyen kövekbe? A kövek, mint a törvények sok-sokgenerációnyi törzsfőnök munkája, azért hogy a társadalmukat, és a rendet fenntartsák, és kérdéseket ne tegyenek fel.

Ez okozza a szituáció alapmozgató erejét, hogy a főhősünk a két szemével találkozik pár pillanatra egy emberrel, ezt másoknak is elmondja, de senki sem hisz neki, kivéve egy kis csapatot akiket a törzsfőnök lánya vezet, ezért elhatározza és a csapat segítségével bebizonyítja a többieknek, hogy neki márpedig igaza van. De ezzel az a baj, hogy van egy olyan kő, és ha egy kő hazudik , akkor akár az egész rendszer lehetséges, hogy rossz alapokra épül. A film során kiderül, hogy találkozik-e a két főszereplő, sikerül e többieket meggyőzni, és fény derül mi az igazi valóság, és hogy morálisan jó-e a kegyes-e a köznek a hazugság.  A story egyszerű, tanúságos gyerekek biztos szeretni fogják, és a felnőtteknek is felvet néhány gondolkodtató kérdést. A látvány csillagos ötös, és a havas táj miatt a karácsonyi filmként is simán elmegy. A Karakterek szerethetőek, a dalok, mivel részben ez egy éneklős musical is, nagyszerűek, akár többször hallgathatóak.

Ha csak 1 számra van időtök ezt hallgassátok meg a filmből, de figyelem a dalszöveg spoilereket tartalmaz.

A következő filmnek egy vígjátékok vagy romkomot akartam bemutatni, de nehéz helyzetben voltam, mivel sok film vetekedett ezért a helyért, és mind nagyon jó volt. De tudtam, hogy most itt határozottnak kell lennni, és kemény szível kiválasztani a legjobbat. Talán majd egyszer sorra kerül a többi. 

Kizárólag Öttől Hétig

Kizárólag Öttől Hétig (eredeti: 5 to 7   2014) egy romantikus amerikai film. A film címe már most tisztázza, hogy miről is szól, de ha valakinek ez nem mondana semmit se, semmi baj nekem se mondott és a film elején el is magyarázza. Most pont direkt ezért filmből ezt a részletet megmutatom nektek, és hátha ez a párbeszéd kedvet kap a filmhez. Mielőtt leírnám, előzményről és a filmről amit érdemes tudni összefoglalom nektek.

Főszerepben Anton Yelchin (Brian), és Brénéice Marlohe (Arielle). Én még csak Anton-nal találkoztam korábban más filmekben, én szerintem egy igazán jó színész, ebben a filmben egy 24 éves fiatal pályakezdőt alakít, míg a lány 33 éves, korábban modellkedett. A találkozásuk puszta véletlen, a srác az utca másik oldalán megpillantja, ahogy egyedül álldogál egy nagyon gyönyörű csinos lány, és megragadja az alkalmat és oda megy hozzá, megkínálja tűzzel, és beszédbe ered vele. A beszélgetésük jól sikerül, és következő találkozásra hívja a Briant Arielle. 

A következő a filmből kiragadott beszélgetés szerintem egy remekül vázolja fel a film alapszituációját.

Ketten sétálnak egy nyáron egy parkban.

Brian: Kíváncsi voltam volt-e a férjed, mi lett vele?

Arielle: Hogy érted?

Brian: Mi történt a volt férjeddel?

Arielle: A volt férjemmel? Őőőő most is a férjem, semmi nem történt vele, itt dolgozok néhány háztömbnyire a konzulátuson.

Brian: Szóval, szóval férjnél vagy?

Arielle: Hát persze miért mit hittél?

Brian: Azt hittem, hogy nem vagy férjnél.

Arielle: Miért hitted ezt?

Brian: Miért olyan egyértelmű ez? Előszőr is nincs rajtad jegygyűrű,

Arielle: Jellemző rátok amerikaiakra ( mivel ő franciai) mindent külön jelezni kell, különben totál eltévedtek.

Brian: Ez nem csak ránk jellemző a legtöbb kultúrában jelzik valahogyan aki házas. Gyűrűvel, pírszingel, pöttyel  pontosan azért, hogy az ember fia ne kerüljön ilyen…. kínos helyzetbe.

Arielle: Sajnálod, hogy ilyen helyzetbe kerültél?

Brian: És úgy tűnt, hogy kölcsönösen vonzódunk egymáshoz.

Arielle: Igen és?

Brian: Háááát azt hittem legalább megemlíted.

Arielle: De miért kell mindent megemlíteni? Semmit sem lehet kikövetkeztetni, nem világos mit jelent az hogy 5-től 7-ig?

Brian:  Nem jött le, hogy mennyire összezavarodtam tőle? Mert igenis egyértelműen a tudtodra adtam.

Arielle: Azt hittem viccelsz.

Brian: Nem, nem nem engem tényleg összezavart.

Arielle: Mit hittél, miért csak ebben az időszakban vagyok szabad?

Brian: Azt hittem nagyon elfoglalt vagy, esetleg nem készültél fel arra, hogy később együtt tölts egy forró délutánt olyas valakivel, akit alig ismersz.

Arielle: Óóó hmmmm ez egy kód volt.

Brian: Egy kód.

Arielle: Un cinq a sapt, az 5-től 7-ig tartó kapcsolat, olyan kapcsolat, ami házasságon kívüli.

Brian: Az komoly a Franciáknak erre külön kijelölt időpontjuk van?

Arielle: Nem!

Brian: 1-től 3-ig ebéd, 3-tól 5-ig konferenciahívás, 5-től 7-ig házasságtörés. ( közben: Arielle: Nem!) .  Van idő a többi parancsolat megszegésére is? Lopás féltízkor, bálványimádás tíztől délig.

Arielle: Ne szó szerint értsd, ez egy kifejezés, egy-egy koraiesti időszakra utal, amikor is egy személy hollétet, időről-időre homály fedheti.

Nekem a film szokatlan volt, sok újdonságot adott, és teljes mértében ki tudta elégíteni minden elvárásomat, amit egy ilyen romantikus komikus-dráma kínálhat. Igen, ez is egy műfaj van, wikipédián olvastam, csak igaz lehet ! :D … Amúgy számomra ez a kettő műfajt nem szabad vegyíteni. A kettő az egymás ellentétje. És elég kockázatos ilyen filmet csinálni. Én inkább azt mondanám, hogy ez egy romantikus dráma, csak nem a klasszikus fajtája, hanem egy modern dráma. Van egy elképzelésem, hogy miért is üti a kettő egymást. Az egyik, komoly a másik komolytalan valószerűtlen, vagy mesterkélt, meseszerű, és fontos hogy ezek meglegyenek benne, különben a komédia nem jól csinálja, ami a feladata, míg ennek ellenkezője a dráma.  Visszatérve, nekem nagyon tetszett a film, és bárkinek csak ajánlani tudom, ezt a gyönyörű érzelmekben gazdag filmet. Érdemes a zsebkendőket készenlétben tartani, ez azoknak szól, akiknek nem ritka ez.

Sorsügynökség

Az utolsó film egy romantikus akció kaland sci-fi, amely szerintem lefedi azt hiányt, amit a másik kettő bemutatott filmből hiányzik. The Adjustment Bureau egy 2011-ben készült film. Ezt lehet sokan láthattátok, mivel sikernek számított ez, amikor mozikban ment. Sok jó kritikát kapott és én is ezek véleménye mellett vagyok. Most újból megnéztem, de amikor elkezdtem abban a hitben tettem ezt, hogy ez egy új film lesz, amikor a felénél jártam, akkor bizonyosodtam meg abban, hogy még sincs így, de nem csalódtam mivel élveztem a filmet. Tehát ez egy minimum többször nézős film.

A főszerepben Matt Damon és Emily Blunt játszott. Mindketten kiemelkedően jól szerepeltek a filmben, és megmutattak a tehetségüket. Nekem mindkettő színész szimpatikus, és érdekes volt. De valahogy nem mondanám tökéletesnek a szereposztást. Nekem ez a Matt Damon, aki David Norrist mint szenátor jelölt politikust játszotta nem volt túlságosan hiteles, de ez megesik a politikusokkal, hogy nem hitelesek, és ha ez volt a cél, akkor jól csinálták. Viccet félre téve, azért a kémiát sem annyira érzetem a két főszereplő között, de ettől függetlenül a film még simán jó.

A történet ott kezdődik, hogy David indul a választásokon, elég sikeresen, és nagy eséllyel meg is nyerheti. De kiderülnek róla olyan hírek, amelyek nem teljesen tiszta hátteréről szólnak. Elbizonytalanodik abban hogy valaha megtudja e ezt a választást nyerni, de közben a néző számára nem bemutatott háttérben burkolódzó titkos társaság lépésről lépesre nyomon követi a választását, és próbálnak ők is intézkedni, hogy helyre rakják az ő helyzetét. David mosdóban találkozik egy lánnyal, Elise-el ( Emily Blunt) a nagy beszéde előtt, és a lány pár pillanat alatt hihetetlen benyomást gyakorol rá, a vonzalom pillanat alatt megtörténik köztük, és még egy csók is elcsattan. A beszédével hihetetlen nagy sikert ér el a közönségnél és a médiában, ez annak volt köszönhető, mivel improvizálva szókimondóan megmondta a valóságot, amit valószínűleg nem tett volna meg, ha nem találkozik Elissel. Ez után próbál nyomára akadni a lánynak, de mivel csak a keresztnevét tudja ez sikertelenül zárul. Később találkozik véletlenül megint a lánnyal, amikor felszáll az egyik buszra, de csak pár szót tudnak egymással váltani, de a telefonszámát elkéri. Eddig az ég világon semmi sci-fi elemet nem tartalmaz, akkor miért mondtam ezt? Pont most következik az a rész, ne legyetek türelmetlenek!

Na szóval a buszos jelenet után véletlenül az irodában belefut egy időben lefagyott környezetbe, ahol nem hisz a szemének, minden mozdulatlan mintha megállt volna az idő. Pár pillanatra rá találkozik egy csapattal, akik a mozdulatlan emberekkel csinálnak valamit. David próbál elmenekülni, mivel beparázik a helyzettől, de nem tud és elkapják. Kiderül, hogy ez ugyan az a csapat mint az elején akik nyomon követték a háttérben őt. Az egyik vezetőjük elmondja, hogy ők a sorsügynökség, és ők felelősek a történelemért, mivel mindent ők rendeznek el, hogy mi hogyan történjen. Ez után közlik vele, hogy sohasem beszélhet erről, és ezen felül a lánnyal se találkozhat többé, sőt még megsemmisítik a papírcetlit is, amire a telefonszámot írta. Elengedik, de innentől tudja, hogy az élete már sohasem lesz ugyan az, és csak kérdés után még több kérdés lesz benne, és még inkább meg akarja találni a lányt, és kideríteni mi az igazság. Hogy sikerül e neki rájönnie mi történt, és megoldania a helyzetét a filmben kiderül.

A film sohasem hagyja még egy percre sem magára a nézőt, mindig egyre fokozza a feszültséget, és a nézőben is rengeteg kérdést tesz fel. A fordulatok elegendően váratlanok, de mégis minden kikövetkeztethető. Az akció, és a romantikus jelenetek kiegyensúlyozottan váltják egymást. A látványvilágot a New York adja, az akciójelenetek nagyon látványosak és szórakoztatóak. Ezen felül a zene is nagyon el lett találva.

Én ajánlom mindenkinek ezt a filmet, akik nem egy szokványos filmre vágynak kitűnő színészekkel, döbbenetes forgatókönyvvel az nézze meg ezt!

Álljunk meg egy pillanatra mivel most magyarázkodnom kell. Első kérdések az lehet, hogy top 10 de most e komoly? Hány éves vagy? Igen, igen, igen tudom igazatok van, de akármennyire is egy gusztustalan olcsó húzás, inkább clickbait mint az, hogy bármi tudásról, igényességről árulkodna. De mégis úgy gondoltam, hogy komolyabb tartalmak közé be fogok szúrni 1-1 olyan egyszerű kontentet, amit nem csak a változatosság miatt, hanem az olvasók számára is íródott, akiknek néha egy ilyen is kell. Akik ezt olcsó húzásnak tartják, azoktól elnézést kérek.

Akkor kezdjünk is bele, de mielőtt elkezdeném a felsorolást elmondom, hogy mi alapján választottam ki őket. Ez teljesen szubjektív lista, itt nem azt értékeltem, vagy nem azért választottam ki őket, hogy milyen komoly filmes múlt van mögöttük, de nem csak azért mert számomra milyen szépek, vonzóak voltak, hanem a kettőt együttesen tartottam fontosnak. Majd észre veszitek hogy az átlag életkor elég fiatal, és legnagyobbak nincsenek is ott. Ez azért van mivel legfőképpen a 10 első név ami eszembe jutottat raktam be, és próbáltam nem hatással lenni mások véleményére. A lista rangsora nem sokat számít, inkább csak az, hogy kik vannak benne. 

Hát akkor kezdjünk is bele!

10. Zoe Kazan

Zoe egy amerikai hollywood-i színésznő, aki  rengeteg számomra kedvenc filmben játszott. Emellett pedig a cukiságával és bájos aranyosságával megvett kilóra. Egytől egyig szinte, minden szerepében hasonló szerepet játszik (valószínűleg testi adottságai miatt). Csak rá kell nézni és nem tudunk rá haragudni. Ruby Sparks (2012) filmben láttam őt először de azt filmet már vagy 4 szer láttam azóta. Ezen kívül még nagyot alakított a The F Word-ben (2013), és a The Pretty One -ban is (2013). Én bárkinek szívesen tudom ajánlani a könnyed vígjáték filmjeit.

9. Britt Robertson

Ő is amerikai színésznő, és volt néhány jó filmje. Szeretem, ahogy a filmekben játszik, mindig egy bájos csinos külsőt, vagy dögös csajt látunk, de legbelül ő mindig ugyan az a naiv ártatlan kislány marad nekem. Amellett, hogy milyen szép, és csinos szerintem jó színész is. Kedvenc filmjeim tőle a : The First Time (2012) The Longest Ride (2015), Tomorrowland (2015), Mr. Church (2016), ami nemcsak egyik legkedvencebb filmem, hanem még az egyik legszebb alakításokkal teli film, bele értve Britt-et is. 

8. Chloë Grace Moretz

Chloë-t amerikai gyerekszínészként ismerhettük meg, és azóta úgy, hogy még mindig csak 21 éves, már 66 különböző alakításban láthattuk őt. Szerintem nagyon tehetséges, és rengeteg lehetőség, és nagy alakítások előtt áll. De amellett, hogy milyen ügyes, nagyon szép, vonzó lánnyá értett az évek során. A karakterében is rengeteget változott az évek során. Még sajnos nem igazán alakított kiemelkedő filmekben, de azért pár címet felsorolok nektek: Kick-Ass (2010), If I Stay (2014), Laggies (2014).

7. Rachel McAdams

Rachel Angol színésznő, de mivel rengeteg amerikai filmben játszott ezért mondhatjuk őt is amerikai színésznőnek. Nagyon tehetséges színésznő, nagy hatással volt rám, és egyben az egyik kedvenc filmemben- filmjeimben láthatjuk őt. És persze nagyon csinos és gyönyörű mosolya van, és a nevetése is ellenállhatatlan. Az időutazó felesége (2009) című film az egyik kedvenc filmem, és már azóta többször is láttam. Emellett még szintén nagyon jó: About Time (2013), Game Night (2018), The Lucky Ones (2008) filmekben.

6. Isla Fisher

Isla Skót szülök gyermekeként született és 20 as éveiben lett híres színésznő Amerikában. Őt lehet kevésbé ismeritek, mint a többieket és kevés jó filmben szerepelt, de ő az egyik személyes kedvencem, még így is nagyon szerettem minden filmjében. Ő egy igazi tünemény, mindig egy nagyon érzelmes, lelkes vidám karaktert alakít, és azt nagyon jól. Én személy szerint A Definitely, Maybe-ben fedeztem fel, és első pillanattól megkedveltem. Remélem a jövőben még sok jó filmben fogom látni. Hasonlóan jó filmekben szerepelt, mint: Hot Rod (2007), Tag ( 2018), Now You See Me (2013), Keeping Up with the Joneses (2016)

5. Keira Knightley

Keira is Angol származású és gyönyörű akcentusa, és hangja van. Nem is tudom hol láttam őt elsőnek, valószínűleg a Karib- Tenger Kalózaiban. Nagyon tehetséges, és nagyon izgalmas érdekes karaktereket szokott játszani, mellesleg az egyik legszebb színésznő akit ismerek. Ő is rengeteg remek filmben szerepelt ezért nehéz nekem megmondani mi volt az a film, ami nekem a leginkább tetszett. 20 évesen nyert Oszkár-díjat a Büszkeség és Balítélet (2005) filmben. Nekem még továbbá kedvenc filmjeim amiben szerepelt: Never Let Me Go (2010), Begin Again (2013), Seeking a Friend for the End of the World (2012), The Imitation Game (2014)

4. Karen Gillan

Ő is skót származású és elragadó az akcentusa, régebben én inkább  az amerikai filmeket szerettem, de most felnőttként kezdtem el csak igazán értékelni az angol skót ír akcentusokat, egyszerűen élvezet hallgatni. Visszatérve Karenra, aki a Doctor Who-ban ismertem meg, és őszintén bevallom beleszerettem Amy Pond karterbe. És ez nem történt volna meg, ha nem ilyen jól játszott volna benne. Az itt felsorolt lányok közül személyesen őt tartom a legszebbnek. Sajnos a filmek világában nem igazán volt jó filmje, vagy kiemelkedő szerepe. De azért pár címet így is meg tudok említeni: Jumanji: Welcome to the Jungle (2017), Guardians of the Galaxy (2014).

3. Saoirse Ronan 

Gyerekszínészként kezdte a pályafutását, és már fiatalon is hihetetlenül tehetséges volt, és ahogy nőtt fel még jobbá tudott válni. Én személyesen egy csodának tartom amit ilyen fiatalon elért, mivel 3 olyan világszínvonalú filmben játszott szerepet, mások örülnének ha lenne nekik az egész életükbe egy ilyen. Ezen felül minden karakter, amit eljátszik első pillanattól szerethető. A Grand Budapest Hotel filmben egy cukrászdában dolgozó szegény lányt alakított, és a szerepe rengeteget hozzátett a filmhez. Később a Boorklyn-ban olyan főszerepet vitt véghez amellyel az egész filmet hihetetlenül fantasztikussá tette. Végül Oszkár-díjat szerzett a Lady Bird el. Ebből már írtam korábban magamnak egy film kritikát, tehát lehet, hogy azt egyszer ti is olvashatjátok tőlem.

2. Emma Watson

Szerintem őt nem kell bemutatnom, nagyon népszerű, és közkedvelt, és én csatlakozok azok táborába, akik úgy gondolják, hogy ő több mint Hermióne, és már rég túllépett a karakterén. Nagyon tehetséges, ügyes lány, és én tudom, hogy még a legnagyobb alakításai előtt áll. Még gyerekként kezdte el a Harry Potter sorozatot, és fiatal nő volt amikor 10 év után véget ért a sorozat. Láthattuk a szemünk előtt felnőni, a rajongói tömeg egyre nőtt neki. De sokan nem tudják mi történt utána. Volt pár jó filmje, és pár felejthető is, és azt is tudjuk, hogy mással van elfoglalva mint a színészkedés. Az első meglepetését a kiemelkedően jól sikerült The Perks of Being a Wallflower (2012) című filmben szerezte. Számomra hasonlóan jó film volt a Colonia (2015) is. Megosztotta a közönséget, de erről sem ő tehet hanem inkább a forgatókönyv, de a The Circle -ben is jól alakított. 

1. Jennifer Lawrence

Jelen kor legsikeresebb legtehetségesebb legjobb fiatal színésznője, vitathatatlanul, piszkosul jól tud színészkedni. Én szinte minden filmjét láttam és imádtam mind. Nem  a film miatt. A film néha átlagos volt, de mégis miatta, úgy gondolom,  még így is érdemes megnézni. Számomra azok kevesek közé tartozik, akiket kamerán kívül is szoktam nézni. A valós életben is nagyon szimpatikus lány. És ellenállhatatlanul dögös. Gyakorlatilag most felsorolhatnám rengeteg filmjét, és nehéz lesz választani mik voltak a kedvenceim. Éhezők viadalát nem kell említenem, de a Silver Linings Playbook (2012)- ban fedeztem fel. Még szintén nagyon jó a Joy, (2015), Passengers (2016), American Hustle (2013), és bár ezt nehezen lehet elhinni, de én zseniálisnak tartom Mother! (2017) alkotást is.

+1 Natalie Portman

Bár +1 ként van itt, a helye a dobogósok között van. Az ő története számomra a Star Wars Baljós Árnyakkal kezdődött. Nem titok, hogy nagy Star Wars rajongó vagyok, és én is kis srác voltam, amikor az eredetieket, majd ez új triológiát láttam. Tehát nem is mondhatnék mást mint, hogy nagyon szerettem Padmé szerepében. Néha azon gondolkoztam, hogyha én lettem volna Anakin én biztosan jobban bántam volna vele. De csak ez után derült ki, hogy milyen tehetséges. Én neki adom a legszebb mosoly különdíjat. Én a Garden State (2004) kedveltem meg igazán. Az egyik legjobb RomKom amit valaha láttam. Azóta Rengeteg jobbnál jobb filmben szerepelt. 

++1 Emma Stone

Emma nekem az igazi TOP 1, de szinte a lista fölött jár. Minden filmjét szinte rongyosra néztem. Ez már rajongás, pedig én nem ilyen vagyok. Nehéz mit mondani róla, nekem már olyan rég óta ő az, hogy nehéz is elmondani miért. Bár magyaráznom sem kell, de őt tartam mind közül a legjobb színésznőnek, és tényleg, szinte hibát se tudok benne találni, túl elfogult vagyok, és így lehet nem tudok valósat mondani róla. Én a Easy A-ban ismertem meg, és azt a filmet tartam a legjobb alakításának tőle. Az hogy 6-szor láttam a filmet az jelenthet valamit. A The Help- is egy nagyon szép szívet megragadó film. És nincs jobb film amivel ezt a sorozatot zárom, mint egy olyan film, mint a La La Land , amely a kedvenc musical filmem. 

Ezek után remélem le tudok szállni a földre, mert ilyen lányok "társaságában tölteni" egy napot még, ha csak azzal is, hogy róluk írok, eufórikus tud lenni. 

Remélem ti is élveztétek ezt az utazást, és jó filmötleteket tudtam adni nektek.

Sziasztok!

Elég rég nem írtam, de jobb később, mint soha, tehát itt vagyok, és beszámolok először arról röviden, hogy mit csináltam az elmúlt időszakban. Mivel beteg voltam és sokat feküdtem az ágyban volt időm megnézni rengeteg filmet, anyagot gyűjteni a blogomhoz, hogy miről írjak.  Ebben a beteges az időszakban a vígjátékok domináltak, főleg a 2000 évek elejéről. Volt, amit már másodszorra voltak olyanok, amiket most láttam elsőre. Arra gondoltam indítok egy sorozatot, ahol utána járok annak, hogy mi történt az elmúlt 15 évben a vígjátékokkal, és hogyan tudott ilyen mély szintre lesüllyedni. A „klasszikus vígjátékon” kívül még szó lesz a RomKomokról is. Tegnap este is találtam egy nagy kincset, ami nem csak klasszikus jellegű volt, hanem még érdekes váratlan fordulatokkal is meglepett,és legfőképpen szokatlan volt. De mivel megígértem, hogy bemutatom azt a filmet, amitől elkezdtem ezt a blogot írni, tehát elsőnek erre kerítek sort.

A következőkben a „Hot Rod” című 2007 es Amerikai vígjátékról fogok írni. Főszerepben játszott Andy Samberg, és Isla Fisher. Számomra mindkettőjük szimpatikusak, és legfőképpen a nevük miatt vettem rá magam erre a filmre, másodjára, hogy tetszett a trailer. Ha esetleg nem lenne ismerős a nevük, nem véletlen, mivel mindkettőjükről az elmondható, hogy nem járnak a népszerűségük csúcsán. Őszinte leszek veletek, most be akartam fűzni 1-2 címet, amiben korábban játszott Andy Samberg, a legjobb alakításaiból, és imdb megnéztem az összes szerepeit, és rá kellett jönnöm, hogy vagy A, nem láttam, vagy B, nagyon rossz film volt. De inkább az A, volt jellemzőbb. Nem is tudom miért volt nekem ő rokonszenves pedig az volt, lehet, hogy a filmek, amikben játszott nem volt túl jó, de ettől függetlenül pozitív emlékem volt róla. Talán ha ti néztétek, de nekem nem volt vele szerencsém Brooklyn 99-ben láthattátok őt. Gondolhatnánk, hogy már most nem biztató, hogyha egy ilyen C kategóriás színésszel van dolgunk. De még ott volt mellette Isla Fisher is, aki számomra, mindig egy kedves aranyos lány, mivel azokban a filmekben, amiben én láttam, ő mindig ilyen volt. A Mindenképpen Talán (Definitely, Maybe) volt az a film, amikor felfigyeltem rá, mivel ebben nagyot alakított, legalábbis nekem innen volt ismerős. Rajtuk kívül még voltak számomra más ismerős arcok is, színészek, színésznők, de itt most legfőképpen Andy volt az, aki nagyot alakított. Képes volt az egész filmet a vállán elvinni. Hogy miért? Azt mindjárt elárulom, de előtte röviden összefoglalom a cselekményt és hogy nekem milyen élményt adott.

Ez egy nagyon egyszerű receptre épülő film, ami épít a jól bevált filmes, legfőképpen vígjátékokban felfedezhető jelenetekből, és klisékből. Nem hangzik túl jól, egy film, ami nem eredeti, mit keres itt, miért írok róla? Azért mert jól csinálja azt, ami a feladata, a nézőt elszórakoztatja, könnyed film bármikor megnézhető, boldogságot, vidámságot ad a nézőnek.

Rod(Andy) egy huszanéves srác nagy álmokkal, nagy szívvel, inkább gyerek mint felnőtt, és a felnőtté válás előtt ál mivel meg akarja valósítani azt az álmát, hogy egyszer kaszkadőr lesz, mint ahogy az apja is az volt. Talál támogató barátokat, akik segítségével bele is vág. Hamar kiderül, hogy egyáltalán nincs tehetsége hozzá. De helyette van más, végtelen kitartás és optimizmus, elhatározottság. Van egy kismotorja, amivel végrehajtja a trükkjeit, amely pontosan alkalmatlan a feladatra. De persze őt ez nem zavarja, mivel úgy gondolja, hogy a motor nem fontos csak az ki ül rajta. Maga a társaság, akikkel lóg tipikus filmekben sokszor látott „loserek”, tehát rajtuk kívül senki sem gondolja azt, hogy ők menők vagy ügyesek lennének. Sokszor csak azért van közönség, mert tudják, hogy biztos szórakozást nyújtanak, de nem azért amit csinálnak, hanem azért hogy rajtuk nevessenek. Andy próbálja a nevelő apja elismerését kiharcolni, de ezt sohasem kapjam meg tőle. Fejébe száll, hogy márpedig ő megmutatja, kiharcolja az életben és a birkózásban, hogy legyőzi a mostoha apját, és valakivé válik. Az anyukájától egész életében minden támogatást megkapott, az öccse pedig felnéz rá. A cselekmény váratlan fordulatot vesz, mikor kiderül, hogy Frank (Ian McShane) a nevelőapája haldoklik, és új szívre van szüksége. De ehhez elég sok pénzre van szükség, sajnos ő már nem tudja ezt kifizetni. De Rod elhatározza, hogy egy nagy dobással, egy fergeteges műsorral majd összegyűjti a pénzt. De még ahhoz is pénz kell, hogy ezt megvalósítja és ezért  elkezd minden munkát elvállalni, és ekkor derül csak ki igazán, hogy ő nem jó abban amit csinál, mivel minden alkalommal valamit elszúr és műsor helyett csak egy bohóckodás lesz. Miközben ezek történnek, megismer egy fiatal lányt Deniese-t (Isla), akit első pillanattól megkedvel, meg is kéri, hogy csatlakozzon a csapatához, reménykedve abban, hogyha több időt tölt vele, talán több is lehet a dologból, mint barátság. De a bökkenő az, hogy kiderül Deny-nek már van barátja. „Micsoda váratlan fordulat” az hogy Deny barátja egy segfej, aki pont ellentéte Rodnak. Mivel Deny is megkedveli Rodot, és felfedezi azt, hogy pont azok az értékek hiányoznak a pasijából, ami igazán fontosak nekik és, amiket Rodban fel tud fedezni.  

Nem is folytatom a történetet tovább, mivel innentől már borítékolható mi fog történni. De ennek a filmnek a történet másodlagos. Ami itt fontos az a karakterfejlődés, az hogy felfedezzük az igazi értékeket, és hogy éljünk szívből. Persze ez is uncsinak és nyálasnak tűnhet. Mondhatnám, hogy a ’szeretet az igazi erő, ami mindent legyőz’ de ennél nagyobb bullshit agyonhasznált szavakat még én se mondhatnék. Bár van benne szerelmi száll, sokkal fontosabb az hogy a két főszereplőben belül mi zajlik le. Nekem sokkal inkább fontosabb az, hogy mit mond a film, mi a közölni valója, mint hogy milyen bugyuta történetet akarnak ledugni a torkunkon.

Mivel ez a blog legfőképpen az élményekről szól, ezért összefoglalom nekem mit adott ez a film. legelsőként megemlíteném, hogy igazán pozitívan csalódtam a filmben. Én élveztem minden egyes percét. Szomorú is lettem azon, hogy az elmúlt egy évtizedbe nem tudtak még hasonló színvonalú alkotást csinálni, mint ez. El is gondolkoztam, azon hogy miért volt ez jobb, mint a mostaniak. Elsősorban az, hogy itt forrása a nevetésnek a szórakozásnak nem az ízléstelen kínos bűnrossz síkbuta viccek. Itt még megmaradt az, hogy legyen mondanivalója, legyen tanulság a történetnek. Nem mondom, hogy itt nem forrása a poénoknak például a csapat bénázásai, vagy maga a űgyifogyi szereplők. De itt nem rajtuk, hanem velük tudunk nevetni. És ez az, ami igazán fontos. Ez az, ami a mai filmekben hiányzik. Be kell vallanom én a film nézése közben, amikor átéltem a filmet azon gondolkoztam, hogy én is legszívesebben én is a csapatba lennék mintsem abban, csoportban, akik kinevették őket. Tehát nem volt semmi szégyelleni való rajtuk. Ők csak nagyra nőtt gyerekek, akik felvállalva magukat tudnak élni, és elszórakozni egymással, amit mi nézők csak irigyelhetünk. A karakterek inkább meglepetést okoznak, mintsem csalódunk bennük. Én nagyon élveztem, és azt a késztetést kaptam magamban, hogy én is belevágjak egy olyan dologba, amit már régóta szeretnék. Ezért elkezdtem ezt a blogot, és most itt vagyok.

Remélem nektek is felkeltette a kedveteket, hogy megnézzétek ezt a filmet. Én jó szórakozást kívánok hozzá, és írjátok meg kommentben nektek milyen élményt adott ez a film esetleg volt nektek hasonló film, mint ez.

Köszi!

Sziasztok!

Üdv a most induló vadonatúj blogomon, ahol nem másról, mint filmekről, sorozatokról fogok főleg írni, és más érdekes kapcsolódó dolgokról.

Magamról röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy 23 éves férfi vagyok, még mindig tanulok egyetemen, de már van egy mérnöki diplomám, amiként dolgozom (most épp nem).

Fontosnak tartom, hogy legyen egy egyénisége stílusa az egésznek, és nem mindig a tartalom lesz a legfontosabb. Már rengeteg hasonló tartalmat lehet találni az interneten, és kérdeznétek, hogy minek mégy egy ilyen. Én nem feltételen abban fogok más lenni, hogy valami teljesen ujjat írjak, mivel nem is lehet, amit már eddig kitaláltak azok jól beváltak és én is maradok ennél. Nincs semmi különleges közöm azon kívül, hogy nagyon szeretek filmeket nézni. De se az íráshoz (bocsi de tényleg így van, igyekszem, de lehet egy 16 éves jobban leírná az egészet). Inkább csak azért vágok bele, mivel úgy gondoltam, hogy ezt én is tudom élvezni, és ezzel valamit adni is tudok. Próbálok mindig egyszerűen kezelni a filmeket, nem fogok a filmelemzés mélyébe menni, sokkal inkább személyes élményeimet érzéseimet, gondolataimat fogom megosztani.

Amikor mondtam, hogy nagy filmes vagyok, akkor ezt komolyan is gondoltam. És most ezt kifejtem részletesen. Kezdjük a legelején. 12 évesen kezdtem el önállóan filmeket nézni, amikor már technológia, és az internet ott tartott, hogy elérhető lett számomra, hogy én vállasszak mit nézek. Persze az elején ez nem teljesen volt így, mivel bátyámmal közösen néztünk sok filmet, de rá pár évre ez már kezdett szétválni. Később pedig bátyámnak lett saját laptopja, és úgy mondva enyém lett az otthoni pc, ezután kedvem szerintem töltöttem le, akarom mondani kölcsönöztem ki (khmmmm…. :D) a filmeket. Ha megkérdeznék tőlem, van e kedvenc film kategóriám, akkor azt kell, hogy mondjam, és lehet párotoknak az nem fog tetszeni, de nekem, ha egy film jó, akkor függetlenül a kategóriától, én meg fogom nézni.  Persze van, amit jobban, és vannak olyan kategória, amit kevésbé, de ez szerintem mindenkinél így van. Nem vagyok elfogult, és egy jó filmnek mindig adok esélyt. Persze számomra pl. a horror az olyan, amiből elég keveset nézek, de láttam már jót, és ez bizonyítja, hogy nem lehet semmilyen filmet, csak azért mert milyen, a kategóriájában eleve elkárhoztatni. A művészfilm sem a szívem csücske, de ilyenből is láttam már jót. De persze sok emberrel nem egyezik a véleményem, de én nem az a megalkuvó ember vagyok, szeretek vitákat generálni néha.

Már említettem, hogy szeretek filmeket nézni, az számomra nem egy egyszerű egy hétköznapi szórakozás. Egy jó film akár életváltó gondolatokat tud adni, akár hetekig tudok róla elmélkedni. Voltak és lesznek olyan filmek, amik nagy hatással voltak rám. Én nem csak nézem a filmeket, hanem beleélem magam, teljes mértékben az érzéseimet a film hatása alá vetem. Ha a film szomorú együtt sírok, ha boldog nevetek. Volt, amikor nehéz helyzeteben tudott örömet, boldogságot, életet adni nekem. Sokszor a lelkesedésemet nyertem vissza, vagy lendített bele valami újba. Nem is írnám ezt itt, ha tegnap nem láttam volna azt a filmet.

Sok filmet láttam, de még így is úgy gondolom, hogy nem eleget, még mindig sorakoznak a klasszikusok, amiket nem láttam. 2012 óta vagyok ’up to date’ ami azt jelenti, hogy kb 80% ami a moziba lement azokat láttam. Van pár aranyszabályom, mint például IMDB 6,0 értékelés alatt kétszer meggondolom, hogy megnézzem, és igen én az az ember vagyok, aki ha szarnak talál egy filmet, akkor kinyomja. Túl rövid az élet ilyenekre. Nehéz számszerűen, hogy hány különböző filmet láttam, de durva becslésekkel élve én egy 2000 feletti számot mondanék. Sorozatoknál kb 500 évad feletti ez a szám. Igen ez sok több mint, amennyit a diplomámmal töltöttem. De nem bánom. Sajnos a memóriám is véges ezért régen látott filmekre nem sokra emlékszem. Mondhatnám azt, ahogy a korábbiakban írtam: csak hobbinak, de ennyi idő már nehezen nevezhető hobbinak. Életem hasznos idejének nagy részét ezzel töltöttem. Természetesen nem ebből fogok megélni, de mindig ott lesz ez a mankó mellettem.

Volt nemrég, hogy beszélgettem egy lánnyal, hogy sokat szoktam filmeket nézni, és kérdeztem tőle, hogy te, hogy vagy ezzel. Azt válaszolta, hogy néha szokott filmeket nézni, és néha eljár moziba. Én rákérdeztem, hogy ez miből áll. Egy gyors tesztel meg is kérdeztem, hogy látta e és mi a véleménye a következő alapkövekről. Megkérdeztem látta e a: Star Wars-ot, a Gyűrűk Urát,  Mátrixot. Sorba mondta, hogy nem. Én közben pedig magamban azon gondolkoztam, hogy egész életében egy kő alatt élt? . Mentőkérdésnek bevettem a Harry Potter-t. Válaszként azt kaptam, hogy régen látott már belőle tv-ben 1-2 őt. Talán lehetséges, hogy az összeset látta, de nem merne megesküdni. Kérdeztem, hogy mi alapján választ filmeket a moziban, hogyha ilyen kis tapasztalattal rendelkezel. Ő azt válaszolta, hogy amikről azt hallotta, hogy jó, vagy többiekre, másokra hagyta a döntést.

Ezt a kis story-t azért hoztam fel mivel, én pont az ellenkezője vagyok. Néha elég gyakori, de akár órákat kutatom az internetet, hogy találjak egy általam fel nem fedezett kincset. Nekem igen fontos, hogy mit láttam a múltban a jelenben megnézett filmre, hogy legyen viszonyításom. Én tudom, hogy mik voltak a legjobb filmek, és tudom mihez lehet viszonyítani. És nem hallgatok mások véleményére. Szívesen olvasgatok kritikákat, de nem hagyom, hogy ezáltal átértékeljem mi az én véleményem a filmről.

Remélem, hogy amit most írok, attól nem fogok senkinek sem a szemében kevesebbet érni, de nagyon ritkán járok moziba. A mozi nem az én világom. Nekem egy film a moziban nem tud olyan élményt nyújtani, mint egyedül csendben otthon. A minőség pedig hasonló, ha nem jobb, mint moziban. A szemem nem túl jó távolra(persze ez az én bajom), és nem látom élesen a vásznat, így a 4k meg tököm tudja mi kb. a klasszikus tekercsessel egyenértékű nekem. 3D-ről ne is beszéljünk.  A másik zavaró, hogy nem tudom teljesen a középen merőlegesen nézni, ami nekem egy másik nagyon fontos dolog.

Zárószónak annyit, hogy hamarosan megírom az első filmes beszámolómat. De e miatt ide már túl hosszú lett volna.

Köszi, hogy elolvastátok, és remélem, hogy tetszett nektek. Hamarosan megint jövök, addig legyen szép hetetek!