Sziasztok!

Elég rég nem írtam, de jobb később, mint soha, tehát itt vagyok, és beszámolok először arról röviden, hogy mit csináltam az elmúlt időszakban. Mivel beteg voltam és sokat feküdtem az ágyban volt időm megnézni rengeteg filmet, anyagot gyűjteni a blogomhoz, hogy miről írjak.  Ebben a beteges az időszakban a vígjátékok domináltak, főleg a 2000 évek elejéről. Volt, amit már másodszorra voltak olyanok, amiket most láttam elsőre. Arra gondoltam indítok egy sorozatot, ahol utána járok annak, hogy mi történt az elmúlt 15 évben a vígjátékokkal, és hogyan tudott ilyen mély szintre lesüllyedni. A „klasszikus vígjátékon” kívül még szó lesz a RomKomokról is. Tegnap este is találtam egy nagy kincset, ami nem csak klasszikus jellegű volt, hanem még érdekes váratlan fordulatokkal is meglepett,és legfőképpen szokatlan volt. De mivel megígértem, hogy bemutatom azt a filmet, amitől elkezdtem ezt a blogot írni, tehát elsőnek erre kerítek sort.

A következőkben a „Hot Rod” című 2007 es Amerikai vígjátékról fogok írni. Főszerepben játszott Andy Samberg, és Isla Fisher. Számomra mindkettőjük szimpatikusak, és legfőképpen a nevük miatt vettem rá magam erre a filmre, másodjára, hogy tetszett a trailer. Ha esetleg nem lenne ismerős a nevük, nem véletlen, mivel mindkettőjükről az elmondható, hogy nem járnak a népszerűségük csúcsán. Őszinte leszek veletek, most be akartam fűzni 1-2 címet, amiben korábban játszott Andy Samberg, a legjobb alakításaiból, és imdb megnéztem az összes szerepeit, és rá kellett jönnöm, hogy vagy A, nem láttam, vagy B, nagyon rossz film volt. De inkább az A, volt jellemzőbb. Nem is tudom miért volt nekem ő rokonszenves pedig az volt, lehet, hogy a filmek, amikben játszott nem volt túl jó, de ettől függetlenül pozitív emlékem volt róla. Talán ha ti néztétek, de nekem nem volt vele szerencsém Brooklyn 99-ben láthattátok őt. Gondolhatnánk, hogy már most nem biztató, hogyha egy ilyen C kategóriás színésszel van dolgunk. De még ott volt mellette Isla Fisher is, aki számomra, mindig egy kedves aranyos lány, mivel azokban a filmekben, amiben én láttam, ő mindig ilyen volt. A Mindenképpen Talán (Definitely, Maybe) volt az a film, amikor felfigyeltem rá, mivel ebben nagyot alakított, legalábbis nekem innen volt ismerős. Rajtuk kívül még voltak számomra más ismerős arcok is, színészek, színésznők, de itt most legfőképpen Andy volt az, aki nagyot alakított. Képes volt az egész filmet a vállán elvinni. Hogy miért? Azt mindjárt elárulom, de előtte röviden összefoglalom a cselekményt és hogy nekem milyen élményt adott.

Ez egy nagyon egyszerű receptre épülő film, ami épít a jól bevált filmes, legfőképpen vígjátékokban felfedezhető jelenetekből, és klisékből. Nem hangzik túl jól, egy film, ami nem eredeti, mit keres itt, miért írok róla? Azért mert jól csinálja azt, ami a feladata, a nézőt elszórakoztatja, könnyed film bármikor megnézhető, boldogságot, vidámságot ad a nézőnek.

Rod(Andy) egy huszanéves srác nagy álmokkal, nagy szívvel, inkább gyerek mint felnőtt, és a felnőtté válás előtt ál mivel meg akarja valósítani azt az álmát, hogy egyszer kaszkadőr lesz, mint ahogy az apja is az volt. Talál támogató barátokat, akik segítségével bele is vág. Hamar kiderül, hogy egyáltalán nincs tehetsége hozzá. De helyette van más, végtelen kitartás és optimizmus, elhatározottság. Van egy kismotorja, amivel végrehajtja a trükkjeit, amely pontosan alkalmatlan a feladatra. De persze őt ez nem zavarja, mivel úgy gondolja, hogy a motor nem fontos csak az ki ül rajta. Maga a társaság, akikkel lóg tipikus filmekben sokszor látott „loserek”, tehát rajtuk kívül senki sem gondolja azt, hogy ők menők vagy ügyesek lennének. Sokszor csak azért van közönség, mert tudják, hogy biztos szórakozást nyújtanak, de nem azért amit csinálnak, hanem azért hogy rajtuk nevessenek. Andy próbálja a nevelő apja elismerését kiharcolni, de ezt sohasem kapjam meg tőle. Fejébe száll, hogy márpedig ő megmutatja, kiharcolja az életben és a birkózásban, hogy legyőzi a mostoha apját, és valakivé válik. Az anyukájától egész életében minden támogatást megkapott, az öccse pedig felnéz rá. A cselekmény váratlan fordulatot vesz, mikor kiderül, hogy Frank (Ian McShane) a nevelőapája haldoklik, és új szívre van szüksége. De ehhez elég sok pénzre van szükség, sajnos ő már nem tudja ezt kifizetni. De Rod elhatározza, hogy egy nagy dobással, egy fergeteges műsorral majd összegyűjti a pénzt. De még ahhoz is pénz kell, hogy ezt megvalósítja és ezért  elkezd minden munkát elvállalni, és ekkor derül csak ki igazán, hogy ő nem jó abban amit csinál, mivel minden alkalommal valamit elszúr és műsor helyett csak egy bohóckodás lesz. Miközben ezek történnek, megismer egy fiatal lányt Deniese-t (Isla), akit első pillanattól megkedvel, meg is kéri, hogy csatlakozzon a csapatához, reménykedve abban, hogyha több időt tölt vele, talán több is lehet a dologból, mint barátság. De a bökkenő az, hogy kiderül Deny-nek már van barátja. „Micsoda váratlan fordulat” az hogy Deny barátja egy segfej, aki pont ellentéte Rodnak. Mivel Deny is megkedveli Rodot, és felfedezi azt, hogy pont azok az értékek hiányoznak a pasijából, ami igazán fontosak nekik és, amiket Rodban fel tud fedezni.  

Nem is folytatom a történetet tovább, mivel innentől már borítékolható mi fog történni. De ennek a filmnek a történet másodlagos. Ami itt fontos az a karakterfejlődés, az hogy felfedezzük az igazi értékeket, és hogy éljünk szívből. Persze ez is uncsinak és nyálasnak tűnhet. Mondhatnám, hogy a ’szeretet az igazi erő, ami mindent legyőz’ de ennél nagyobb bullshit agyonhasznált szavakat még én se mondhatnék. Bár van benne szerelmi száll, sokkal fontosabb az hogy a két főszereplőben belül mi zajlik le. Nekem sokkal inkább fontosabb az, hogy mit mond a film, mi a közölni valója, mint hogy milyen bugyuta történetet akarnak ledugni a torkunkon.

Mivel ez a blog legfőképpen az élményekről szól, ezért összefoglalom nekem mit adott ez a film. legelsőként megemlíteném, hogy igazán pozitívan csalódtam a filmben. Én élveztem minden egyes percét. Szomorú is lettem azon, hogy az elmúlt egy évtizedbe nem tudtak még hasonló színvonalú alkotást csinálni, mint ez. El is gondolkoztam, azon hogy miért volt ez jobb, mint a mostaniak. Elsősorban az, hogy itt forrása a nevetésnek a szórakozásnak nem az ízléstelen kínos bűnrossz síkbuta viccek. Itt még megmaradt az, hogy legyen mondanivalója, legyen tanulság a történetnek. Nem mondom, hogy itt nem forrása a poénoknak például a csapat bénázásai, vagy maga a űgyifogyi szereplők. De itt nem rajtuk, hanem velük tudunk nevetni. És ez az, ami igazán fontos. Ez az, ami a mai filmekben hiányzik. Be kell vallanom én a film nézése közben, amikor átéltem a filmet azon gondolkoztam, hogy én is legszívesebben én is a csapatba lennék mintsem abban, csoportban, akik kinevették őket. Tehát nem volt semmi szégyelleni való rajtuk. Ők csak nagyra nőtt gyerekek, akik felvállalva magukat tudnak élni, és elszórakozni egymással, amit mi nézők csak irigyelhetünk. A karakterek inkább meglepetést okoznak, mintsem csalódunk bennük. Én nagyon élveztem, és azt a késztetést kaptam magamban, hogy én is belevágjak egy olyan dologba, amit már régóta szeretnék. Ezért elkezdtem ezt a blogot, és most itt vagyok.

Remélem nektek is felkeltette a kedveteket, hogy megnézzétek ezt a filmet. Én jó szórakozást kívánok hozzá, és írjátok meg kommentben nektek milyen élményt adott ez a film esetleg volt nektek hasonló film, mint ez.

Köszi!